Térkép - Hampshire

Hampshire (kiejtése: /ˈhæmpʃər/,, vagy /ˈhæmpʃɪər/) Anglia egyik nem-nagyvárosi és ceremoniális megyéje a South East England régióban. Nyugatról Dorset, északnyugatról Wiltshire, északról Berkshire, északkeletről Surrey, keletről pedig West Sussex megyékkel határos. Délen a La Manche csatorna és a Wight-szigettől elválasztó Solent csatorna határolja. Közigazgatási székhelye Winchester.

A nem-nagyvárosi és a ceremoniális megye közötti különbség, hogy az utóbbihoz hozzátartoznak Southampton és Portsmouth egységes hatóságai is.

A nem-nagyvárosi megye lakossága 1 322 300, míg a ceremoniális megyéé fő.

A megye Southampton városról kapta a nevét, melyet eredetileg csak Hamptonnak hívtak (óangolul Hamtun, a megye pedig Hamtunscīr) és később nevezték át az északi Northamptontól való megkülönböztetés céljából. 1889 és 1959 között a neve Southampton megye (County of Southampton), illetve Southamptonshire volt.

Hampshire régiója az utolsó jégkorszak végén népesedett be, amikor Britannia szigete még egybefüggött az európai kontinenssel. A jégpáncél elolvadásával a tenger megemelkedett és elöntötte a partmenti régiókat és az ottani településeket, mint a Solent csatornában talált 8 ezer éves Bouldnor Cliffet is. Dél-Angliába mintegy 6 ezer éve érkezett meg a földművelés és ekkor kezdődött az addig az egész tájat borító erdők irtása is. A bronzkor legvégén jelennek meg a dombok tetejére telepített erődök, amelyeket a kelták betelepedése után nagy számban építettek (egyik helyi példájuk Danebury). Az i. e. 2. században történt az első feljegyzett britanniai invázió, amikor Dél-Angliát elfoglalták az Északkelet-Galliából származó kelta belgák.

A római hódítás idején Venta (a mai Winchester) oppiduma már a régió adminisztratív központja volt. Julius Caesar két hadjáratot is vezetett Britanniába (i. e. 55-ben és 54-ben), de Hampshire-ig nem jutott el; a rómaiak i. e. 43-as inváziójuk után csatolták a megye területét birodalmukhoz. A belgák a rómaiak kliensnépe lettek. Hampshire ezután háromszáz éven át békében élt, csak ezután kezdtek megszaporodni a germán törzsek portyázásai, majd a népvándorlás 410-ben végképp elsöpörte a római fennhatóságot.

A betelepülő angolszászok Délnyugat-Angliában megalapították egyik legerősebb királyságukat, Wessexet, amelynek fővárosa Winchester volt. A megye neve először 755-ben jelenik meg írásos forrásokban Hamtunscir formában. A wessexieknek sikerült megállítaniuk a vikingek invázióját a 9. században és később kiszorítva őket Kelet-Angliából meghódították az egész országot és létrehozták az egységes Angol Királyságot.

A normannok inváziója után Hódító Vilmos áthelyezte a királyság fővárosát Winchesterből Londonba, amely közelebb volt normadiai birtokaihoz. Winchester fontos királyi birtok maradt, itt volt az uralkodók egyik kedvenc vadászterülete. II. Vilmost is itt sebesítette meg egy nyíl halálosan vadászat közben. A középkor során a legfontosabb jövedelemtermelő tevékenység Angliában a gyapjúkereskedelem volt, így a kikötők fontossága megnövekedett. A 16. század elejére Southampton lakossága már meghaladta Winchesterét. A part mentén várak és erődök sora épült, hogy védelmet nyújtsanak a francia portyázások ellen.

Hampshire kulcsfontosságú szerepet játszott a második világháborúban. Portsmouthban volta flotta egyik legnagyobb bázisa, Southamptonban pedig a repülőgépgyártás egyik centruma, a Supermarines cég, amely a híres Spitfire modellt készítette. A németek ezért sokat bombázták a várost. Ezenkívül Aldershotban a hadsereg egy nagy támaszpontot tartott (és tart) fent.

A Wight-sziget sokáig Hampshire része volt, de 1890-ben önállóságot kapott, 1974-ben pedig teljesen különálló ceremoniális megye lett. A megyei rendőrség azonban továbbra is közös a két megyében.