Qormi
Ħal Qormi Málta harmadik legnépesebb helyi tanácsa Vallettától délnyugatra, lakossága 16 576 fő. Városi rangjához a Città Pinto nevet kapta, korábban Casal Fornaronak nevezték (pékségei után; ez a neve ma nosztalgikusan ismét előtérbe került). Mai olasz neve Curmi.
A Stabal városrészben bronzkori cseréptöredékeket találtak, temetkezések emlékei pedig egészen a föníciai megszállásig találhatók. Római emlék ezzel szemben kevés maradt a városban. Első írásos említése 1417-ből származik, ekkor száz férfi lakosa csatlakozott a sziget őrzésére alakult milíciához (id-Dejma). Bár a Nagy ostrom idején elnéptelenedhetett (nagyon közel feküdt a törökök marsai táborához), 1575-ben Pietro Dusina inkvizítor már mint működő egyházközséget említi, területéhez tartozott többek között Ħamrun és akkor még Valletta is. A Szent György-plébániatemplom 1684-ben készült el, kupoláját Lorenzo Gafà tervezte. A hagyomány szerint Ħal Qormi lakosai voltak az elsők, akik a szent szobrával tartott körmenetet rendeztek. Brichelot és Bremond térképe 1718-ban még Tera Cormi néven említi, de 1743. május 25-én Manoel Pinto de Fonseca johannita nagymester városi rangra emelte, és a Città Pinto nevet adta neki. Abban az időben Ħal Qormi pékjei látták el a sziget jelentős részét kenyérrel. 1773 és 1798 között kísérleti jelleggel önálló önkormányzata volt. Utolsó polgármestere, Stanislaw Gatt vezette Ħal Qormi lakóit a franciák elleni felkelés idején. Az 1850-es évektől - főként a vízvezetékek és az elektromos hálózat kiépítése hatására - Qormi Málta egyik legsűrűbben lakott része lett. 1936-ban egy második egyházközség is létrejött a városban, Szent Sebestyénnek ajánlva. 1994 óta Málta egyik helyi tanácsa.
A Stabal városrészben bronzkori cseréptöredékeket találtak, temetkezések emlékei pedig egészen a föníciai megszállásig találhatók. Római emlék ezzel szemben kevés maradt a városban. Első írásos említése 1417-ből származik, ekkor száz férfi lakosa csatlakozott a sziget őrzésére alakult milíciához (id-Dejma). Bár a Nagy ostrom idején elnéptelenedhetett (nagyon közel feküdt a törökök marsai táborához), 1575-ben Pietro Dusina inkvizítor már mint működő egyházközséget említi, területéhez tartozott többek között Ħamrun és akkor még Valletta is. A Szent György-plébániatemplom 1684-ben készült el, kupoláját Lorenzo Gafà tervezte. A hagyomány szerint Ħal Qormi lakosai voltak az elsők, akik a szent szobrával tartott körmenetet rendeztek. Brichelot és Bremond térképe 1718-ban még Tera Cormi néven említi, de 1743. május 25-én Manoel Pinto de Fonseca johannita nagymester városi rangra emelte, és a Città Pinto nevet adta neki. Abban az időben Ħal Qormi pékjei látták el a sziget jelentős részét kenyérrel. 1773 és 1798 között kísérleti jelleggel önálló önkormányzata volt. Utolsó polgármestere, Stanislaw Gatt vezette Ħal Qormi lakóit a franciák elleni felkelés idején. Az 1850-es évektől - főként a vízvezetékek és az elektromos hálózat kiépítése hatására - Qormi Málta egyik legsűrűbben lakott része lett. 1936-ban egy második egyházközség is létrejött a városban, Szent Sebestyénnek ajánlva. 1994 óta Málta egyik helyi tanácsa.
Térkép - Qormi
Térkép
Ország - Málta
Málta zászlaja |
A sűrűn lakott Málta gazdasága erősen függ a turizmustól, és az ország mediterrán célpontként hirdeti magát, Európa többi részéhez képest melegebb és naposabb éghajlatával, valamint építészeti és történelmi emlékeivel, köztük három UNESCO világörökségi helyszínnel.
Valuta / Nyelv
ISO | Valuta | Szimbólum | Értékes jegyek |
---|---|---|---|
EUR | Euró (Euro) | € | 2 |
ISO | Nyelv |
---|---|
EN | Angol nyelv (English language) |
MT | Máltai nyelv (Maltese language) |