Szuahéli nyelv
A szuahéli Kelet-Afrikában beszélt nyelv (Kenya, Tanzánia, Uganda), a bantu nyelvekhez tartozik, eredetileg a szuahélik nyelve. Anyanyelvi beszélőinek száma néhány millió, közvetítő nyelvként viszont több mint 130 millióan használják.
A magyarhoz hasonlóan agglutináló, ugyanakkor a toldalékokat a szó elejére illeszti. Néhány idegen eredetű szóban megfigyelhető a flexió is.
Jellegzetes bantu sajátosság a névszóosztályok megléte (emberek osztálya, fák osztálya stb.) amelyek meghatározott előtagokkal rendelkeznek. Végső soron nyelvtani nemként viselkednek, mivel elsősorban grammatikai szerepük van. A szuahéliben nyolc névszóosztály van.
A szuahéliben viszont nincsen meg a bantu nyelvekre jellemző tonalitás.
Az ábécé: A, B, Ch, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, R, S, T, U, V, W, Y, Z.
A szuahéli nyelv ábécéje igen egyszerű, a betűk hangértéke nagyrészt egyezik a magyarral, annyi különbséggel, hogy a ch cs-nek, a j dzs-nek, az s pedig sz-nek ejtendő.
Több hang van a szuahéliben, mint ahány betű az ábécében. Ebből következik, hogy a hiányzó hangok egy részét kettős betűkkel írjuk, illetve hogy bizonyos betűk több hangot is jelölnek. A problémás betűk és betűkapcsolatok a következők:
ch [ʧ] kissé hangsúlyosabb a magyar ’cs’ hangnál (chachu [ʧaʧu] = élesztő, kovász)
dh [ð] zöngés hang, úgy ejtendő, mint az angolban (például this) (fedha [feða] = ezüst, pénz; dhoruba [ðoruba] = vihar, zivatar)
gh [ɣ] a magyar ’g’ hangnál erőteljesebb (lugha [luɣa] = beszélt nyelv)
