Bosnyák nyelv
A bosnyák nyelv (bosnyákul: bosanski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, ennek is a nyugati alcsoportjához. Beszélői a bosnyákok. A szociolingvisztika szempontjából egyrészt a hagyományosan szerbhorvát nyelvnek nevezett, a szerbek, a horvátok, a bosnyákok és a montenegróiak közös abstand-nyelvének egyik változata, másrészt különálló, saját sztenderddel rendelkező ausbau-nyelv. Hivatalos nyelv Bosznia-Hercegovinában és ún. „hivatalos használatú” Montenegróban, valamint Szerbia és Koszovó egyes településein.
Vannak főleg szerb, de horvát nyelvészek is, akik nem vesznek számításba egy bosanski jezik-nek nevezhető nyelvet. Például Pavle Ivić szerb nyelvész azt állítja, hogy „a szerbek által beszélt nyelvet a leggyakrabban szerbhorvátnak nevezik a tudományban. Ezt használják a szerbeken kívül a horvátok és a szláv muzulmánok Bosznia-Hercegovinában. […]. Ezt a nyelvet a horvátok horvátnak, a szerbek szerbnek nevezik”. Snježana Kordić horvát nyelvész szerint is tudományosan csak egységes szerbhorvát nyelvről (ezzel az akadémiai körökben elfogadott hagyományos elnevezéssel) lehet beszélni, függetlenül attól, hogy a beszélői hogyan nevezik, vagy hogy nacionalista okokból négy külön nyelvről beszélnek.
A bosnyák nyelv fogalom újjáéledt Jugoszlávia szétesése és a független Bosznia-Hercegovina megalakulása után. Azoknak, akik kardoskodnak érte, egyik érve az, hogy a bosnyák nyelv fogalom és elnevezés már megvolt a középkorban is. Bosznia összes lakosának délszláv nyelvére vonatkozott, és megszakításokkal ugyan, de használták a szerbhorvát nyelv sztenderdizálásáig, miután az lett a felfogás, hogy a muzulmán bosnyákok is ezt beszélik. Nem tagadják, hogy a bosnyákoknak, a szerbeknek és a horvátoknak közös a közép-délszláv diarendszer, de a szerbek „szerb nyelv”-nek, a horvátok pedig „horvát nyelv”-nek nevezik, és ezeknek külön sztenderdjeik vannak. Ezért a bosnyákok egy másik érve az, hogy mivel ők sem nem szerbek, sem nem horvátok, nekik is joguk van nyelvüket a saját módjukon megnevezni. Ez a név szerintük a bosanski jezik, amit úgy határoznak meg, hogy „a bosnyákok nyelve és mindazoké, akik sajátjuknak érzik ezzel az elnevezéssel”.
A nyelv elnevezése dilemma elé teszi a bosznia-hercegovinai hatóságokat. Ez például abban nyilvánul meg, hogy a közoktatás dokumentumaiban olykor a bosanski jezik tantárgy-név szerepel, máskor pedig a bosanski, hrvatski, srpski jezik (rövidítve BHS jezik vagy B/H/S jezik) „bosnyák, horvát, szerb nyelv”.
Azon nem bosnyák nyelvészek között, akik immár elfogadják, hogy négy külön sztenderd nyelvváltozat létezik, vannak olyanok, akik vitatják azt az elnevezést, amelyet a bosnyák (muzulmán vagy muzulmán származású nem vallásos) nyelvészek adják nyelvüknek. Ezek bosanski jezik-nek (szó szerint „boszniai nyelv”) nevezik, amely a Bosanac „boszniai (személy)” főnévvel áll kapcsolatban. Ezt a boszniai szerbek is használják saját maguk megnevezésére a Srbin „szerb” szó mellett, ezért szerintük csak bošnjački jezik-ről lehet szó, mely a Bošnjak népnévből képzett, és amely csak a muzulmánokra használatos. A nemzetközi szervezetek angol nyelven a bosanski jezik-nek megfelelő Bosnian language terminust használják.
