Valuta - Új-zélandi dollár

A dollár Új-Zéland hivatalos pénzneme. Szokták kiwi-dollárnak is hívni, a nemzeti madárra utalva ezzel.

Új-Zéland 1840-ben került brit fennhatóság alá. 1907-ben belső önkormányzatot kapott, teljes függetlenségét Nagy-Britanniától 1947-ben nyerte el, az ország államfője azonban a mai napig a brit uralkodó maradt. II. Erzsébet portréja szerepel valamennyi érmén és a 20 dolláros bankjegyen. Az új-zélandi jegybank, a Reserve Bank of New Zealand (RBNZ) 1934-ben alakult. 1967. július 10-ig a brit birodalmi eredetű, brit font sterlinggel egyenértékű új-zélandi font volt az ország hivatalos pénzneme (1 font (pound) = 4 korona (crown) = 10 florin = 20 shilling = 240 penny), ekkor vezették be a decimális rendszer jegyében az új-zélandi dollárt, mely 100 centtel, illetve fél régi fonttal lett egyenértékű.

1967-ben bronz 1 és 2 centest, valamint kupronikkel 5, 10, 20 és 50 centest és 1 dollárost bocsájtottak ki. az 5,10 és 20 centes mérete a korábbi 6 pennys, 1 shillinges és 1 florinos érmékének felelt meg, 1970-ig a 10 centesen az "One Shilling" felirat is szerepelt. Mindig a Nagy-Britanniában szokásos uralkodói portrékat használják, 1967 és 1985 között Arnold Machin, 1986-tól a Rafael Maklouf által tervezett II. Erzsébet képmás szerepelt az érméken, a legújabb, a máig alkalmazott Ian Rank-Broadley féle 1999-ben jelent meg. Az 1 és 2 centes érmék verését 1987-ben beszüntették, 1990-ben pedig a forgalomból is kivonták őket. 1991-ben az 1 és 2 dolláros bankjegyeket érmékre cserélték. 2006. július 31-én könnyebb és kisebb 10, 20 és 50 centest hoztak forgalomba változatlan motívumokkal, az 5 centeseket és a korábbi nagyméretű érméket 2006. október 31-én bevonták.

1967-ben 1, 2, 5, 10, 20 és 100 dolláros címleteket hoztak forgalomba, ezek barna, lila, narancssárga, kék, zöld, illetve a százas esetében piros alapszínűek voltak. Előoldalukra egységesen II. Erzsébet eredetileg 1960-ból származó Anthony Buckley fényképezte, a Kokoshnik Tiarát viselő portréja szerepelt. Hátoldalukon egy-egy jellegzetes. Új-Zélandon honos madár és növény volt látható. Az 1 dolláros 140 X 70 mm, a 2 dolláros 145 X 72.5 mm, az 5 dolláros 150 X 75 mm, a 10 dolláros 155 X 77.5 mm, még a 20-as és a 100-as 160 X 80 mm méretben került kibocsájtásra. Minden címlet vízjelében James Cook kapitány szerepelt, biztonsági szállal is el voltak látva. A bankjegyeket a brit De La Rue plc nyomtatta.

Cook-szigetek

A Cook szigetcsoport a Csendes-óceán déli részén, Amerikai Szamoa és Francia Polinézia között helyezkedik el, 13 lakott és 2 lakatlan szigetből áll. Nevét a felfedezőjéről, James Cookról kapta, aki 1773-ban partra szállt. 1888-ban brit védnökség alá került, 1901-ben a britek annektálták, és átengedték Új-Zéland fennhatósága alá. 1965-ben belső önkormányzatot kapott. 1974 óta Új-Zéland szabadon társult állama, a kül- és hadügyeket Új-Zéland intézi, egyébként önálló kormányzata van.

A Csendes-óceán déli részén, Amerikai Szamoa és Francia Polinézia között helyezkedik el a 13 lakott és 2 lakatlan szigetből álló, földrajzilag két részre elkülönülő, 2 millió négyzetkilométernyi tengerfelületen elterülő szigetcsoport. Az Északi-Cook-szigeteket lapos korallszigetek alkotják, míg a Déli-Cook-szigetek közt található Rarotonga vulkanikus eredetű. Legmagasabb pontja: Te Manga, 652 méter.

Niue

Niue egy szigetállam a Csendes-óceán déli részén. Nem rendelkezik teljes függetlenséggel, Új-Zéland társult állama, államfője II. Erzsébet brit királynő.

Niue szigete 2400 kilométerre északkeletre fekszik Új-Zélandtól, a Tonga, Szamoa és a Cook-szigetek által alkotott háromszögben. Népessége túlnyomórészt polinéz.

Pitcairn-szigetek

A Pitcairn-szigetek az Egyesült Királyság egyik tengerentúli területe.

Új-Zéland és Panama között félúton, Polinézia keleti végén elhelyezkedő, a Csendes-óceán víztükre fölé magasodó, négy apró szigetből álló szigetcsoport.

Tokelau-szigetek

A Tokelau-szigetek Új-Zélandhoz tartozó három polinéziai atoll sziget elnevezése. Fő jövedelme az idegenforgalomból származik.

A „Tokelau” polinéz szó, jelentése „északi szél”. 1946 óta nevezik így a szigetet, előtte „Union Islands”-ként és „Union Group”-ként hivatkoztak rá.

Új-Zéland

Új-Zéland két nagyobb és számos kisebb szigetből álló állam a Csendes-óceán délnyugati részén. Földrajzilag a Föld legelszigeteltebb állama: még Ausztráliától is kb. 1500 km-re fekszik. A másik legközelebbi nagyobb szárazföld délen az Antarktisz. Északon Új-Kaledónia, a Fidzsi-szigetek és Tonga szigetek helyezkednek el viszonylag közel. Területe Magyarország területének majdnem háromszorosa. Mivel igen távol esik minden földrésztől, Új-Zéland a legutolsó nagyobb, emberi letelepedésre alkalmas terület, amit az ember általában – a maorik révén –, majd pedig az európai ember meghódított. A hosszú elszigeteltség miatt Új-Zélandon az állatok és a növények különleges biodiverzitása alakult ki, igen sok endemikus, csak itt élő fajjal. Ezek közül a legismertebbek a különleges madárfajták. Az ország geológiailag rendkívül aktív területen fekszik, az itt húzódó törésvonalak mentén gyakoriak a földrengések és a vulkanikus kitörések.

A polinéziai bevándorlók a 13. század környékén telepedtek le először a szigeten, létrehozva az egyedi maori kultúrát. 1642-ben Abel Janszoon Tasman holland felfedező lett az első európai, aki megpillantotta a szigetet. Hosszú szünet után 1769-ben James Cook brit felfedező hajózott erre, és ő térképezte fel a szigetek fő körvonalait. Ezután európai bálnavadász, fókavadász és kereskedőhajók jártak erre. Elterjesztették a szigeteken a burgonyát és a puskákat, ezek az új ismeretek átalakították a maori társadalmat, súlyosbították a törzsi háborúkat a 19. század elején. 1840-ben a britek és a maorik aláírták a waitangi szerződést, amelynek következményeként Új-Zéland brit gyarmattá vált. A bevándorlók számával együtt szaporodtak a konfliktusok is. A válságokat politikai reformok követték, amelyek során a nők itt kaptak először a világon szavazati jogot.