Szatmár megye Románia északnyugati részén helyezkedik el. A mai Partium (Részek) területéhez tartozik, noha történelmileg nem volt annak része. Székhelye Szatmárnémeti. Szomszédos megyék: keleten Máramaros megye, délen Bihar megye és Szilágy megye, nyugaton Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (Magyarország), északon Ukrajna.
Előzménye a magyar királyságbeli Szatmár vármegye, mely a középkorban alakult ki. 1800-tól a megyeszékhely Nagykároly, az 1876-os megyerendezés kapcsán bővült a Kővárvidék egy részével. 1910-ben a vármegye 6287 km², melyből 4505 km² került Romániához Trianonban (71,7%), a vármegye 0,4%-a (Nagypalád) Csehszlovákia birtoka lett, ma Ukrajna része. A román közigazgatásban a megyeszékhely Nagybányára tevődött, az Ugocsa vármegyei Halmi járást, mely Romániáé lett, valamint a Szolnok-Doboka vármegyei Kápolnokmonostori járást idecsatolták, viszont a Nagykárolyi járást és Dobra, Nántű, Rákosterebes községeket Szilágyhoz. Érdekes módon az 1940-ben a magyar közigazgatáshoz visszakerült vármegyében megőrizték a román módosításokat, 1945-től ismét román impérium, 1952-től Máramaros tartomány része. 1968-as újjászervezésekor hozzákerül Tasnád és környéke, valamint egy-egy falut elcserél Bihar megyével, így ma (Piskolt Szatmárhoz, Érkörtvélyes Biharhoz tartozik.)