Térkép - Madeira-szigetek (Madeira)

A Madeira-szigetek Portugáliához tartozó két nagyobb és számos kisebb szigetből, illetve szirtből álló szigetcsoport az Atlanti-óceánban, Marokkótól mintegy 600 km-rel nyugatra, a Kanári-szigetektől északra, az Azori-szigetektől kelet-délkeletre, nagyjából az északi szélesség 32–33°, illetve a nyugati hosszúság 16–17° között. Ennek megfelelően a szigeteken az időmérők egy órával kevesebbet mutatnak, mint Közép-Európában.

A szigetek az óceáni kérget áttörő forró pont vulkanizmus termékei; fő tömegük bazalt (láva és tufa).

A földrajzi értelemben vett Madeira-szigetek helyén a vulkáni működés mintegy 100 millió éve, tenger alatti kitörésekkel kezdődött; a szigetek körülbelül 5,2 millió éve emelkedtek a tenger színe fölé. A vulkáni működést két, egymástól egy rövidebb nyugalmi időszakkal elválasztott szakaszra bontják: Eközben az első szakasz vulkáni-üledékes kőzeteit a törésvonalak, illetve réteglapok mentén kis intrúziók törték át. A kőzettelérek, azaz a szillek és kürtőkitöltések bonyolult rendszere jól tanulmányozható a vízválasztó közelében és a partvonal egyes, jól feltárt részein.

* Az első, alapvetően explozív vulkáni szakaszban alakult ki Madeira jelenlegi vízválasztó hegyláncának középső része. A szakasz végén egy kis, keskeny, hosszúkás sziget emelkedett az óceán (a mostaninál magasabb) szintje fölé. Porto Santo vulkánja már Madeira előtt a felszínre bukkant; ezen a szigeten a vulkáni működés 7 millió éve (a földtörténet miocén időszakában) be is fejeződött. A Kopár-szigetek tűzhányói az első vulkáni szakasz végén még mélyen a víz alatt rejtőztek.

* A nyugalmi időszakban a kis sziget körül (és Porto Santón) korallzátonyok nőttek ki. Az ilyen környezetben szokásos, gazdag tengeri fauna maradványai Madeira északi partvidékén, a Ribeira de São Vicente jobb oldali mellékvölgyeivel São Vicente Lameiros nevű városrészében feltárt mészkőpadból kerültek elő.

* A vulkánosság második szakasza alapvetően effuzív jellegű volt. Madeira nyugati részén ez alakította ki a Paúl da Serra fennsíkot, az eredeti szigettől keletre pedig:

* a Poiso-hágó és Santo da Serra közötti kis fennsíkot,

* a Szent Lőrinc-félszigetet, és annak folytatásában

* a Kopár-szigeteket.

Az utolsó kitörés nagyjából 25 ezer éve volt. Se a tulajdonképpeni Madeira-, se a Selvagens-szigeteken soha, semmiféle, a vulkánossággal kapcsolatba hozható, aktív természeti folyamatot (utóvulkáni működést stb.) nem észleltek. Az egykori felszínformákat az erózió jelentősen átalakította; viszonylag jó állapotban csak két, kisebb kráter maradt meg: közelében.