Canterbury régió (Canterbury)
A régió fővárosa Christchurch, a Déli-sziget legnagyobb városa és az ország harmadik legnagyobb városi területe, a régió lakosságának 65%-ával. Jelentősebb városok még Timaru, Ashburton, Rangiora és Rolleston.
A hűvösebb Déli-szigetet és különösen annak belső területeit a maorik sokkal kevésbé tartották letelepedésre alkalmasnak, mint az Északi-szigetet. A 19. század elején becslések szerint három-négy ezer bennszülött élhetett ezen a területen. Az ő számuk is tovább csökkent az 1810-1815 közötti belső háborúk idején, majd különösen 1830 és 1832 között, amikor a Déli-szigeten élő Ngāi Tahu törzset megtámadta a Te Rauparaha által vezetett északi Ngāti Toa törzs. Az európaiak letelepedésének kezdetén, 1840 körül mindössze félezer körüli maori élhetett a mai Canterbury régió területén.
Az első európaiak ezen a parton is a bálnavadászok voltak, akik az 1830-as években hoztak létre telepet a Banks-félszigeten. 1836-ban már 11 bálnavadász-hajó állomásozott itt, közülük négy amerikai. George Hempleman kapitány 1837-ben a félsziget Peraki-öblében felépítette az első állandó bálnavadász-telepet, ami így Canterbury tartomány első európai települése lett. Hamarosan meg is „vásárolták” a területet a helyi maori főnöktől lőfegyverekért és más tárgyakért cserébe. A félsziget kitűnő kikötőhelyein gyorsan nőtt a különböző nemzetiségű bálnavadász-hajók száma. 1838-ban már 16 francia hajóból álló flotta jelent meg itt, köztük a Cachalot, Jean Langlois irányításával, aki szintén földet vásárolt a maoriktól és francia gyarmatot akart létrehozni 1940-ben Akaroa körül. A francia konkurencia aktivitása felgyorsította a britek gyarmatalapító törekvéseit, és közvetlenül hozzájárult a waitangi szerződés mielőbbi megkötéséhez. A francia hajók száma egy darabig még tovább növekedett az akaroai francia település létrehozásával, de 1843 után a britek már vámrendeletekkel kiszorították az időközben brit gyarmattá lett Új-Zélandról a „külföldi” hajókat.
1848-ban Edward Gibbon Wakefield brit kalandor és John Robert Godley, angol-ír arisztokrata létrehozták Angliában a Canterbury Association nevű társaságot azzal a céllal, hogy szervezett kivándorlás révén anglikán vallású gyarmati települést hozzanak létre Új-Zéland Déli-szigetén. A társaságnak sikerült jelentős összegeket gyűjtenie és közép- illetve felsőbb osztályokbeli kivándorlókat toboroznia. Egy előkészítő csoport 1850 áprilisában partra szállt a ma Lyttelton Harbour nevű öbölben. A kivándorlók első nagyobb hulláma, 750 telepes, 1850 decemberében érkezett Lytteltonba négy hajóval.
A Canterbury tartományt (Canterbury Province) 1850 decemberében hozták létre a Church of England támogatásával. Eredetileg arra tettek kísérletet, hogy a tartományban csak az anglikánok számára tegyék lehetővé a letelepedést, de aztán erről lemondtak. A kivándorlók első két hajója, a Charlotte Jane és a Randolph 1850. december 16-án érkezett meg, ez a nap lett a tartomány születésnapja.
1853-ban, még az első országos választások előtt, a 21 éven felüli, vagyonnal rendelkező férfi telepesek megválasztották az első tartományi vezetőt (Superintendent), James FitzGerald személyében, majd a 12 tagú tanácsot is. A tartomány gazdasági élete kezdettől fogva a juhtenyésztésen alapult. A táj jellegzetes füves pusztái kiválóan alkalmasak voltak erre, és már az 1850-es évek első felében több mint fél millió juh legelt itt; ez a szám az 1860-as évekre három millióra nőtt. A jól jövedelmező juhtenyésztés lehetővé tette a tartományi központ, Christchurch kiépítését: számos neogótikus épületet emeltek a kor neves építésze, Benjamin Mountfort tervei alapján.
A Déli-sziget nyugati partján kialakult aranyláz (West Coast Gold Rush) idején a Déli-Alpok vízválasztójától nyugatra fekvő, nehezen megközelíthető területeket leválasztották a tartományról, és 1867-ben létrejött a Westland tartomány, a mai West Coast régió elődje. Az országos egyetem, a University of New Zealand 1870-es létrehozása után annak központja egy ideig Canterbury tartomány fővárosában, Christchurchben volt.
Térkép - Canterbury régió (Canterbury)
Térkép
Ország - Új-Zéland
Új-Zéland zászlaja |
A polinéziai bevándorlók a 13. század környékén telepedtek le először a szigeten, létrehozva az egyedi maori kultúrát. 1642-ben Abel Janszoon Tasman holland felfedező lett az első európai, aki megpillantotta a szigetet. Hosszú szünet után 1769-ben James Cook brit felfedező hajózott erre, és ő térképezte fel a szigetek fő körvonalait. Ezután európai bálnavadász, fókavadász és kereskedőhajók jártak erre. Elterjesztették a szigeteken a burgonyát és a puskákat, ezek az új ismeretek átalakították a maori társadalmat, súlyosbították a törzsi háborúkat a 19. század elején. 1840-ben a britek és a maorik aláírták a waitangi szerződést, amelynek következményeként Új-Zéland brit gyarmattá vált. A bevándorlók számával együtt szaporodtak a konfliktusok is. A válságokat politikai reformok követték, amelyek során a nők itt kaptak először a világon szavazati jogot.
Valuta / Nyelv
ISO | Valuta | Szimbólum | Értékes jegyek |
---|---|---|---|
NZD | Új-zélandi dollár (New Zealand dollar) | $ | 2 |
ISO | Nyelv |
---|---|
EN | Angol nyelv (English language) |