Bács-Kiskun vármegye, 1950 és 2022 között Bács-Kiskun megye közigazgatási egység Magyarország déli részén, a Dél-Alföld régióban.
Magyarország legnagyobb területű vármegyéje, az ország területének mintegy 1/12-ét foglalja magába. A Duna–Tisza közén helyezkedik el. Északról Pest vármegye, keletről Jász-Nagykun-Szolnok vármegye és Csongrád-Csanád vármegye, délről Szerbia és Horvátország, nyugatról pedig Baranya vármegye, Tolna vármegye és Fejér vármegye határolja. Székhelye az országos szinten nyolcadik helyen álló legnépesebb város, Kecskemét, ahol a vármegye népességének mintegy 22%-a él. A vármegye ismert többek közt jellegzetes tájairól (Kiskunság, Illancs, Dunamellék), gasztronómiájáról (bajai halászlé, kalocsai paprika) és nevezetes városairól, mint például az imént említett Kecskemét, Baja és Kalocsa. Egyaránt érinti a Duna és a Tisza is.
A jelenlegi modern vármegyeszerkezet a sok évszázadon keresztül megőrződött középkori vármegyerendszeren alapul, ugyanakkor a hódoltság időszaka, majd az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés, végül pedig a Rákosi-féle kommunista rendszer alakította a mai formájára. Az 1938 előtt fennálló Bács-Bodrog vármegye északi és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli részéből született meg a második világháborút és az 1950-es megyerendezést követően. A Bács az azonos nevű, jelenleg a Vajdaságban elhelyezkedő Bács városra utal, míg a Kiskun a Kiskunság vidékének magyar becézése.
