Térkép - Mezopotámia (Republic of Iraq)

Irak zászlaja

Mezopotámia (görögül: Μεσοποταμία, az óperzsa Miyanrudan („a folyók közötti ország”) fordításából; arámi elnevezése Beth-Nahrain, vagyis a („Két folyó háza”) egy közel-keleti terület volt az ókorban. Mezopotámia folyóközt jelent. Földrajzi értelemben egy hordalékkal feltöltött síkság volt, amely a Tigris és az Eufrátesz folyók között feküdt, és felölelte a mai Irak, továbbá Törökország és Szíria egy részét.

Mezopotámia a világ egyik legrégibb civilizációja, a globális emberi civilizáció egyik bölcsője volt.

A Mezopotámiából előkerült írásforma (Uruk, mai Warka, uruki archaikus szövegek) közismerten a legősibb a világon, mellyel Mezopotámia elnyerte a „civilizáció bölcsője” elnevezést. A sumer ékírás párhuzamosan született az egyiptomi hieroglifákkal, és még néhány régebbi felirat is ismert, mely valószínűleg az írások őse lehet (Nagada-kultúra ).

Mezopotámiát számos ókori civilizáció benépesítette és meghódította, elsőként a sumerek, majd akkádok, babilóniaiak, asszírok, perzsák, hettiták és médek. Itt fontos megemlíteni, hogy az ókori Mezopotámiával kapcsolatos események dátumai még mindig vitatottak, és a dátumozásnak számos különböző módszere és meghatározása van. Az alábbiakban a legáltalánosabban elfogadott feltételezések vannak felsorolva.

Mezopotámia a Tigris és az Eufrátesz folyók közében található sivatagos-félsivatagos területen helyezkedik el. A táj és az éghajlat a kainozoikumi eljegesedés óta jelentősen megváltozott. Mintegy évvel ezelőtt a Perzsa-öböl lényegesen rövidebb és keskenyebb, az Eufrátesz körülbelül 150 km-rel hosszabb volt. Talán összefolyt a Tigrissel, csakúgy, mint ma. Az éghajlat csapadékosabb volt, a két folyamba balról a Zagrosz folyói torkolltak, jobbról pedig egy mára kiszáradt folyó vitte az Arab-félsziget középhegységének, a mai Nedzsdnek a csapadékát. A jégkor vége az Arab-félsziget kiszáradásával és a tengerszint emelkedésével járt, így a folyók vízhozama lecsökkent, a Perzsa-öböl pedig kiterjedt. Az északi vége messze túlnyúlt a mai partokon, a Tigris, az Eufrátesz és a korábbi bal oldali mellékfolyók már nem folytak össze. Ezek a folyók az azóta eltelt évezredekben ismét megrövidítették a Perzsa-öblöt, feltöltve annak végét.

A területet keleti és északi oldalról középhegységek, délről nádban és agyagban gazdag mocsaras alföldek határolták. Mezopotámiát belül sok folyó keresztezi, így az egyébként csapadékban szegény földek is megművelhetővé váltak. A folyók áradását csatornarendszer kiépítésével használták ki, így ezek minden évben iszapot terítettek szét partjaik mentén, ami kiváló termőföldnek bizonyult. A folyamok mellett főleg gyümölcsöket, zöldségeket és gabonát termeltek, valamint itt alakult ki az állattenyésztés (főleg juh és szarvasmarha). A folyóközben nem, hanem egyedül a szélső hegységekben találhatóak meg a további nyersanyagok, mint például a fémek, a fa, és a kő, így ezeket hosszas szállítással, vagy kereskedelem útján lehetett beszerezni.