Térkép - Szingapúr-Changi repülőtér (Singapore Changi Airport)

A Szingapúr-Changi repülőtér (angolul: Singapore Changi Airport; maláj nyelven: Lapangan Terbang Changi Singapura; egyszerűsített kínai írásmóddal: 新加坡樟宜机场, pinjin: Xīnjiāpō Zhāngyí Jīchǎng; ) vagy röviden Changi repülőtér Ázsia – különösen a délkelet-ázsiai körzet – fontos légiközlekedési csomópontja, Szingapúr legfontosabb repülőtere. A repülőtér Szingapúr Changi városrészében, a város üzleti központjától mintegy 17 km-re fekszik, területe 13 km².

A repülőtér üzemeltetője a Civil Aviation Authority of Singapore (CAAS – Szingapúri Polgári Légiközlekedési Hatóság), a repülőtér a Singapore Airlines, a Singapore Airlines Cargo, a SilkAir, a Tiger Airways, a Jetstar Asia Airways, a Valuair és a Jett8 Airlines Cargo bázisrepülőtere. A Garuda Indonesia csomóponti repülőtere és a Qantas másodlagos csomóponti repülőtere, mely az Ausztrália és Európa közötti „kenguru útvonalon” Szingapúrban szakítja meg útját. A Quantas légitársaság – a Changi repülőtéren kezelt évi több mint kétmillió utasával – egyben a legnagyobb külföldi légitársaság. 2008 áprilisában már 80 légitársaság mintegy heti 4340 járata repült a világ 59 országának 116 városába. A repülőtér, a város gazdaságának fontos szereplőjeként 13 000 embernek adott munkahelyet, és mintegy 4,5 milliárd szingapúri dollár árbevételt ért el.

A repülőtéren 2007-ben az addigi rekordot jelentő, 36 701 556 utas fordult meg, ami 4,8%-os növekedést jelent a 2006-os pénzügyi évhez képest. Ezzel az utasforgalmat tekintve 2007-ben a világ 19., Ázsia ötödik legforgalmasabb repülőtere volt. Amellett, hogy a repülőtér fontos utasforgalmi csomópont, áruforgalom szempontjából egyben a világ egyik legfontosabb repülőtere, melynek forgalma 2007-ben 1,89 millió tonna áru volt. A 2003-ban bevezetett ösztönző rendszerek, például az Air Hub Development Fund, hatékonyan vonzották a repülőtérre a légitársaságokat. A 2006-os 210 millió szingapúri dolláros ösztönző alap lejárta után 2007-ben egy új, 300 millió dolláros ösztönző csomagot hoznak létre a Changi repülőtér központi státuszának megerősítésére. Az új, 1,75 milliárd szingapúri dollárba kerülő 3-as terminált 2008. január 8-án nyitották meg, ezután kezdenek hozzá az 1-es terminál felújításához a már felújított 2-es terminálhoz hasonlóan, melynek költségvetése 240 millió dollár volt. A Changi repülőtér mind a tehetősebb „prémium utasoknak”, mind a jegyárakra érzékeny utasoknak igyekszik kedvében járni: 2006-ban nyitotta meg az üzletileg fontos utasok számára a JetQuay terminált, az olcsó utazásokat kedvelőknek pedig a 45 millió szingapúri dollárért felépített Budget Terminalt.

A repülőtér – 1981-es megnyitása óta – a világ légi közlekedésében a szolgáltatások színvonalát meghatározó repülőtérré vált, az 1987-től 2007-ig tartó 20 éves időszakban több mint 280 díjat kapott, csak a „Legjobb repülőtér” címből 19-et szerzett meg 2007-ben. A Changi repülőtér folyamatosan törekszik létesítményeinek újszerű állapotban tartására, termináljainak rendszeresen felújítására, új létesítmények létrehozására és az utazóközönség magas szintű kiszolgálására.

A légi közlekedés világméretű növekedése Szingapúrban is éreztette hatását. A Paya Lebarban működő Szingapúr nemzetközi repülőtér, – mely a Selatar Airport (az ország legnagyobb repülőtere volt 1930-1937 között, magánrepülőgépek ma is használják) és a Kallang Airport (1937-1955) után az ország harmadik polgári repülőtere volt, – túlzsúfolttá vált. A repülőteret 1955-ben adták át egyetlen futópályával és egy kisméretű utasforgalmi épülettel, ezért már az 1970-es évek elején képtelen volt megbirkózni a forgalom növekedésével. A helyzet válságosra fordult, amikor a korábbi 300 000-es évi utasszám 1970-re 1 700 000-re, 1975-re 4 000 000-ra nőtt.

A kormány előtt két lehetőség állt: a Paya Lebarban már meglévő repülőtér bővítése, vagy egy teljesen új repülőtér felépítése egy új helyszínen. Széles körű vizsgálatokat követően 1972-ben az a döntés született, hogy egy brit légügyi szakértő tanácsainak megfelelően megtartják a Paya Lebarban működő repülőteret. Tervek készültek egy második kifutó építésére valamint a meglévő terminálépület átfogó fejlesztésére és bővítésére. Egy évvel később azonban, az 1973-as olajválság következményeképpen a terveket felülvizsgálták.

Aggodalomra adott okot, hogy a meglévő repülőtér városias területen feküdt, melynek várható fejlődése végül is minden oldalon a repülőtér körülépítéséhez vezethetett, mely korlátozta volna a további fejlesztéseket. Emiatt a kormány 1975-ben úgy döntött, hogy új repülőtér építésébe fognak a sziget keleti végén fekvő Changiban a korábbi RAF Changi katonai repülőtér helyén lévő, a függetlenség után alakult Changi Air Base-en. Ezen a helyen az új repülőtér bővítése egyszerűen megoldható volt a tenger feltöltésével. Emellett a repülőgépek a tenger felé szállhatnak fel, illetve a tenger felől közelíthetik meg a repülőteret, csökkentve ez által a zajterhelést, mely a Paya Lebarhoz hasonló lakónegyedek esetében vitákhoz vezethetett volna, továbbá egy esetleges légi baleset esetén megelőzhetővé válnak a tragikus következmények. A Paya Lebarban működő repülőteret a későbbiekben katonai repülőtérré alakították át, neve Paya Lebar Airbase lett.